SZIVÁRVÁNY

A relaxáció szó szerint ellazulást jelent, s a legtöbb relaxációs módszer elsősorban az izmok ellazítására koncentrál. A szorongás egyik vezető tünete ugyanis az izomfeszülés, amit sokszor csak akkor veszünk észre, amikor ellazulunk. Ez az izomfeszülés okozhat egy-egy szorongató helyzetben akár izomlázat is, de fáradékonyságot, fejfájást, derékfájásokat is. Hogy az izomfeszülés és a lelki feszültség közt milyen szoros kapcsolat van, azt bizonyítja az is, hogy a szorongáscsökkentő gyógyszerek általában egyben izomlazítóként is használatosak. A relaxáció egyik lényeges hatóeleme, hogy amit elképzelünk, azt a testünk meg is valósíthatja. Ez természetesen nem megy mindenkinek egyformán, de relaxálni mindenki megtanulhat. A képzelet erejét mutatja, amikor mások ásításának látványától magunk is ásítani kezdünk. A szorongásos rosszullétek kialakulásának egyik lényeges eleme, hogy a kliens elképzeli azt, amitől fél, és ezáltal az megvalósul. Jól ismert jelenség, hogy saját légzésünket, saját pulzusunkat sokszor nem tudjuk hitelesen megmérni, mert pusztán attól, hogy megfigyeljük, megváltozik a légzés vagy a pulzus üteme. Ha csukott szemmel állunk, és elképzeljük, hogy előre dőlünk, elkezdhetünk ingani. Relaxációban a kliens a segítő segítségével elsajátítja azt a képességet, hogy képzeleti képek ill. magában kimondott szavak segítségével képes legyen az izmok ellazulását előidézni testében. Erre több rásegítő módszer is van, az egyik legelterjedtebb a progresszív relaxáció, melyben először megfeszítjük izmainkat, hogy aztán, amikor ellazítjuk őket, könnyebb legyen átélni az ellazulást. A másik ismert módszer az autogén tréning, amelyben az izomellazulást a végtagok és a test elnehezülésének elképzelésével érjük el. Fontos, hogy a relaxációt arra képzett, gyakorlattal rendelkező szakember segítségével sajátítsuk el, mert hozzá nem értők kezében a relaxáció akaratlanul is veszélyessé válhat. Ugyanakkor fontos előzetesen megismerni a pácienst, hogy érzelmi-lelki állapota alkalmas-e a relaxációra.